A következő cikk erős véleményt, trágár kifejezéseket, káromkodást és szexuális erőszakra vonatkozó utalásokat tartalmaz. Kizárólag 18 éven felülieknek ajánlott.
Inkább visszamegyek a főoldalra
Őszintén elgondolkodom, hogy mi a fenéért kell még mindig, 2026-ban az abortuszjogról vitázni. Nem fér a fejembe, hogy miért nem tudjuk elfogadni: egy nő önrendelkezése a saját teste és saját élete felett nem opció, hanem jog?
És mégis… az abortuszjog ma is az egyik legmegosztóbb, leginkább indulatkeltő téma. Mai napig tele vagyunk erkölcssőszökkel. Férfiakkal, papokkal, politikusokkal - sőt, nőtársaink is beállnak a sorba. Épp ezért tényleg felmerül bennem a kérdés: miért nem tudjuk tiszteletben tartani egy másik ember döntését, azt a döntést, ami egyébként kurvára nem könnyű?
Senki sem örömében megy abortuszra. Senki sem azért, mert nincs jobb dolga hétfő reggel. Épp ezért rohadt nagy hiba, amikor valaki még ezt is ítélkezéssel fejeli meg.
A vicc az egészben az, hogy azok szoktak a leghangosabban erkölcsi magaslatokról ugatni, akik pár perccel később ugyanúgy képesek megsajnálni az árvaházakban, nevelőintézetekben szenvedő gyerekeket.
Azokat a gyerekeket, akik később - a szeretet, figyelem, biztonság teljes hiánya miatt - olyan életútra sodródhatnak, amiért ugyanazok az erkölcssőszök újra csak ítélkeznek.
Mondd már meg, mi a jobb? Szülessen meg egy gyerek azért, hogy utána szenvedjen? Igen, hogy aztán te sajnálkozva bólogass? Hogy legyen kit hibáztatni? Persze, mindenre van „kiút". Papíron. Na de ki segít ezeknek a gyerekeknek valójában? Mert tőled, kedves erkölcssőszöm, tetteket aztán rohadtul nem látni. Csak a nagy, üres, hangos, kéretlen szavakat.
Mindegy, hogy dönt egy nő, úgyis rossz döntés - mert valójában nem az abortuszjog a tét, hanem a nő teste feletti döntés
Ítélkeztek. Ítélkeztek azok felett a nők felett, akik mernek dönteni. Akik fájdalommal, de lépnek. Ti mondjátok meg, mit kellene éreznie egy nőnek, mit kellene vállalnia, hogyan kellene döntenie, min menjen keresztül. Miközben az a nő az, aki 9 hónapon át hordozza a gyereket a testében, és egy egész életen át vállal érte felelősséget. Nem ti.
Én például szeretnék gyereket. Tényleg. Ha majd biztonságban érzem magamat, és biztonságot tudok adni neki is. De elgondolkodtat a világ kegyetlensége. Az a kegyetlenség, amit ti is vastagon tápláltok. Én szégyellem magam helyettetek is.
Szégyellem magam, mert az abortuszjogról alkotott nézetek valójában ritkán szólnak az abortuszról. Ez az egész a kontrollról szól. A nő teste feletti hatalomról.
Abortuszt választ? GYILKOS. Egyedül vállalja a gyermeket? FELELŐTLEN. Örökbe adja? ÖNZŐ. Ki a fasz kíváncsi ezekre a véleményekre? Miért pont akkor kell ezeket hallani, amikor egy nő a SAJÁT testéről dönt?
Ebben a rohadt társadalomban a nő teste mindig nyilvános. Bármiről legyen szó: a nő teste mindenkié, csak a nőé nem. Mindenkinek van véleménye, igen sarkos. Sokaknak döntési joguk is, kivéve azt, aki viseli a következményeket.
Te, kedves erkölcssősz, aki olyan harsányan kifejezed a véleményedet, te is egy kibaszott önző alak vagy. Önző vagy, mert nem gondolsz bele abba, milyen élet várna arra a gyerekre, akit te annyira erőltetsz. Önző, mert valójában leszarod a nőt, a gyereket, az életet, csak azt akarod, hogy neked legyen igazad. Ez nem a magzat megmentéséről szól. Ez az egóról szól. Az ítélkezésről. A kontrollról.
És könyörgöm: ha téged zavar, hogy az anyósod beleszól abba, milyen pürét adsz a gyereknek, akkor mégis miért nem zavar téged, hogy te beleszólsz más testébe? Azért, mert téged ez rohadtul nem érdekel.
Férfiak, akik könnyen beszélnek - bántalmazott nők, akik számszerűsítve mutatják a tényeket
Ti, férfiak olyan könnyen beszéltek. Miért is ne beszélnétek könnyen? Másfél perc egy ordítás és kész a gyerek. A következményeket meg majd viseli valaki más, mert ő a nő, nem? A nő = gyerekgyár, szolga, gondozó, érzelmi tartály.
Tudod mi a legszomorúbb? Hogy amikor megvolt a nagy másfél perced, és a nő kilenc hónapig hordozza a gyerekedet, te simán továbbállsz, mert felszedett pár kilót a terhesség alatt. Itt mutatod meg, milyen alattomos ember vagy.
Hol vagy ilyenkor, te nagyon férfi? Kocsmázol? Az új, 15 évvel fiatalabb barátnőd mellett pózolsz? Te megengedheted magadnak. Megélheted az életed, mert a bérkülönbség a te javadra szól. Mert a társadalom a hátad mögött áll. A nő meg majd megoldja. Megoldja egyedül. Megoldja szegényen. Megoldja bántalmazva. Megoldja elítélve.
De merje valaki kimondani nőként, hogy nem tudja vállalni a gyereket - na akkor majd lesz ám hangos közönség. Akkor mindenki kurva okos.
Amikor a döntés nem szabad - hanem kényszert jelent
Ugyanúgy, mint amikor egy nő azt mondja, hogy nem meri vállalni. Nem kell matematikusnak lenni, hogy kiszámítsuk, hány szül bántalmazó kapcsolatban. Hány gyermek születik bántalmazó kapcsolatokba. Mi a garancia, hogy a gyermek nem lesz bántalmazva? Mi a garancia, hogy nem nézi végig, hogy az apja agyonveri az anyját, mert épp úgy van kedve?
Tessék mondani: ilyen helyzetben is szüljön meg a nő? Mert majd jó lesz? Persze, nagyon jó lesz. „Megszületett. Juhúú." Mindenki boldog. Kivéve azt az egyet, aki igazán számítana: a gyermeket. A lényeg, hogy az megszületett, és az életben megy tönkre.
Az abortuszjog nem gyerekellenesség, hanem életdöntés - az önrendelkezés jogának kimondása
Sokan úgy beszélnek az abortuszról, mintha az egy tál leves lenne. „Ha nem kéred, nem veszed meg." Könyörgöm. Ha nem vagy éhes, nem eszel. Ha nem vagy kész egy gyerekre, hogyan vállalhatnád?
Az abortuszról dönteni nem könnyű, nem gyors, nem felszínes. És amikor valaki erre kényszerít egy nőt, az nem életvédés, hanem egy nő életének a feláldozása.
Az abortuszjog nem arról szól, hogy szeretjük-e a gyerekeket. Nem arról szól, hogy mennyire vagyunk jó emberek. Az abortuszjog arról szól, hogy a nő dönt a saját teste felett.
Sok férfinál mostanság gúnyként kerül elő, hogy hát egyenlőséget akartak a nők, ez a feminizmus eredménye. Ha valaki azt hiszi, hogy a feminizmus annyi, hogy a nő dolgozhat is, de otthon ugyanúgy legyen szolga, akkor az ne beszéljen egyenlőségről. Még csak gúnyból se. Az egyenlőség azt jelenti, hogy egyenlő részt vállalsz. Hogy tiszteletben tartod a nő testét és döntését. Hogy nem uralsz, hanem partnere vagy.
Amíg ezt a férfiak egy része nem érti meg, amíg a társadalom nem érti meg, amíg a politikusok nem értik meg - addig nincs egyenlőség. Addig nincs tisztelet. Addig nincs emberség.
